Kellemetlen vereséget szenvedtünk a Füzesgyarmattól

Csak ziccerekig jutottunk az egy helyzetből nyerni tudó vendégekkel szemben.

NB III Keleti-csoport, 10. forduló:

STC Salgótarján-Füzesgyarmati SK 0-1 (0-1)

Salgótarján, Szojka Ferenc Stadion, 300 néző. Vezette: Molnár R. (Szarvas L., Farkas D.)

STC Salgótarján: Czerula – Gubacsi, Banjac, Híves, Gál – Takács P. (Gere, 83.), Spitzmüller, Bogáti (Gábor Lukács J., 60.), Kovács L. (Lupták, 81.), Oláh L. – Pataki. Vezetőedző: Zoran Kuntic.

Füzesgyarmati SK: Fildan – Styecz, Kelemen, Nagy T. (Sipos, 46.), Vincze – Toca – Bajnók (Urbán, 63.), Bácsi, Lukács Zs., Pataki Z. – Popescu (Miklya, 92.). Szakmai igazgató: Boros Tibor.

Gól: Popescu (15.)

A Tiszafüred elleni fájó fiaskót követően szombaton a Füzesgyarmatot fogadtuk a harmadosztály Keleti-csoportjának tizedik fordulójában. Bíztunk benne, hogy sikerül jóvá tennünk legutóbbi ballépésünket, sajnos azonban ismét nem termett babér korábban még remekelő, mostanra viszont megtorpanó együttesünk számára.

Kisebb érdekesség, hogy aktuális ellenfelünk kezdőt tizenegyét vizsgálva, két ismerősbe is belebotolhattunk, hiszen korábban Fildan Falint és Lukács Zsombort egyaránt a sorainkban tudhattuk.

Bár támadólag fellépve kezdtük a meccset, csak meddő fölényig jutottunk, az első adandó lehetőségüket pedig könyörtelenül kihasználták a látogatók, akik az egy szögletet követően védhetetlenül a léc alá fejelő Popescu jóvoltából mattolták védelmünket a tizenötödik percben.

Nem estünk össze a beszedett találattól, mentünk előre, igen ám, volt hálóőrünk eszén sehogy sem tudtunk túljárni... Előbb Bogáti, majd Oláh László vette célba a jobb felső sarkot húsz méterről, de Fildan rendre nagy bravúrt bemutatva tudta kiszedni a ficakból a lasztit. Hamarosan Pataki próbálkozhatott, de ismét Fildan percei következtek: támadónk fejjel, majd lábbal leadott közeli löketénél egyaránt védenie kellett egykori portásunknak, sajnos viszont csak nem akart összejönni az egyenlítésünk.

stc.jpg

Telt-múlt az idő, nyomtunk-nyomtunk, az akarásnak azonban nyögés lett a vége: a szünethez közeledvén Pataki pár centivel a bal oldali kapufa mellé passzolt, aztán pedig újra a parádés napot kifogó Fildan hallatott magáról, aki Banjac közeli lövésénél is hárítani tudott.

Már csak kevés választott el a szünettől, amikor orbitális ziccert hagytunk ki: Oláh László hat méterről, a kapu torkából, ajtó-ablak ziccerben gurított mellé egy elé talált szituációt követően.

Bármennyire is akartunk, be voltunk oltva gól ellen, így elmaradt az egalizálás a szünet előtt. Ellenfelünk nem igazán veszélyeztetett a pihenőig, hébe-hóba átlépték a félpályát a Békés megyeiek, de nem akadt érdemi izgulni valónk.

A második felvonásban jó darabig nem jegyezhettünk fel említésre méltó eseményt. Az igyekeztünkkel továbbra sem volt gond, a másik oldal viszont összekapta magát, így már nehezebb dolgunk volt a leginkább mezőnyjátékkal eltelő félidőben.

Kisebb lehetőségeink még akadtak, illetve az utolsó pillanatban még elkönyvelhettünk egy kis híján a jobb alsóba vágódó Oláh László kísérletet, az eredmény sajnos mégsem módosult már, így a nagyot küzdő vetélytársunk, Fildan vezérletével egy-nullás sikerre tett szert, míg mi újra bosszankodhattunk.

Legközelebb regionális rangadó vár ránk, szombaton 14.30-tól a Balassagyarmatnál vizitálunk.

Mestermérleg:

Zoran Kuntic: – Mindent elmond a meccsről, hogy az ellenfél kapusa tízesre védett, az első félidőben öt-hat ziccerünk volt, amiket nem tudtunk berúgni, közben pedig egy pontrúgásból gólt kaptunk, így megint futottunk az eredmény után. A második játékrészben kevesebb helyzetünk volt, és a szerencse sem állt mellettünk, nem voltunk nyugodtak, ahogy telt az idő, úgy kezdtünk egyre inkább kapkodni. Számomra meglepetés, hogy ezen a mérkőzésen sem tudtuk itthon tartani a három pontot, a srácokkal együtt át kell gondolnunk ezt a szituációt, mert valamit biztos rosszul csinálunk.

Boros Tibor: – Az első félidő közepétől voltak problémáink, ahol a kapusunk tartott minket mérkőzésben, de összességében a kényszer szülte csapatom mindent megtett a győzelemért, amit úgy gondolom, meg is érdemeltünk!